2013. július 2.

George R. R. Martin: Trónok harca


A történetről: A Tűz és Jég Dala történet a Hét királyság földjén játszódó lovagkori történet, ahol a Starkok, a Lannisterek és a többi királyi család vérre menő küzdelmet folytat a hatalomért és becsületért. Már aki.

Miután az előző királysegítő meghalt, Lord Eddard Starkot nevezi ki a király a Segítőnek, aki bár vonakodva, de elfogadja a címet és ezzel bekerül egy politikai játszmába, ahol „győzöl vagy meghalsz” és nincs középút.


Tíz napig harcoltam ezzel a több, mint nyolcszáz oldalas szörnyeteggel, de megérte. Mégha vereséget is szenvedtem vele szemben, mert ennyi erővel, egy sárkánnyal is verekedhetnék, akkor is a vesztes oldalán állnék. Lehetnék akár ravasz Lannister, becsületes Stark, akkor is így lenne.  (Hát igen, néha az olvasni akarás, khmm…a tanulás kárára ment…) De most már legalább bevallhatom. Ez a könyv… hűűű. Soha nem gondoltam volna, hogy valami ennyire kikapcsol, szórakoztat, elgondolkodtat és sorolhatnám. Ennek a könyvnek az olvasása egy élmény. Történetileg, az első oldaltól az utolsóig. Még annak ellenére is, hogy a sorozatot már láttam, és amit nagyon szerettem. Szintén. De a könyv az más. 


Ja, és mire utaltam, amikor azt írtam, hogy harcoltam ezzel a könyvvel szemben? „Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl vagy meghalsz.” mondta Cersei. Szerencsére nálam semmi ilyesmiről nincs szó.  Arról van szó… a könyvet, ha megszereted, nincs menekvés. Magadhoz láncolsz ötször (remélem, lesz az hét is!) majdnem ezer oldalas regényt, amit csak olvasnál és olvasnál… és ott vannak a karakterek. Tényleg igaz, hogy a könyv legnagyobb értéke a szereplők és a sokszínű jellemük. Ha a könyv nem lenne izgalmas, csak megjelenne ez a rengeteg szereplő akkor is már egy élmény lenne. De a könyv izgalmas szóval egy szavam se lehet… Nincsenek ugyanolyan karakterek, egyik se fekete-fehér és minden huszadik oldalon meglepnek. Vagy minden tízediken. Nem tudom. Megszereted a szereplőket (még a sok figyelmezetés ellenére is!) csak olvasnál és olvasnál… és itt jön a probléma. Mert Martin bácsi olyan, mint egy rossz Télapó. Mindig van valami a puttonyában és az nem mindig piros alma, mogyoró és kinyírja a kedvenceidet. Vagy nyomorékká teszi, vagy levágják a kezét, megvakítják, vagy nem tudom. Szerencsére eddig a kedvenceim közül mind megúszta többé-kevésbé, de kitudja, mi történik a következő négy könyvben Jonnal, Aryával vagy Tyrionnal. Mint például szegény Ned Stark, aki sajnos túl becsületes volt ehhez a játékhoz. 

Még megemlítendő a világ kidolgozása. Egy teljesen új világ, ami elvarázsol, a Hét királysággal, a Fallal valamikor a középkorban és minden kisebb momentummal. Mondhatjuk, hogy egy fiktív történelmi regény, de nyomokban fantasy elemeket tartalmaz, mert ott vannak a Mások, a rémfarkasok és az árnyak. A könyv végére  pedig minden olvasónak megfogalmazódik a következő karácsonyi ajándéka egy Szellem képében. Vagy egy sárkányéban. A könyv utolsó oldalainál meg nem tudtam mit gondolni. Ellentétes érzelmek kavarogtak bennem, mert egyrészt meg akartam tudni a könyv végét, mint minden jó könyvnél. Másrészt be akartam végre fejezni, hogy tudjak végre egy kicsit szusszanni. Azaz tanulni, anélkül, hogy az olvasásra gondolnék. Harmadrészt meg, nem akartam befejezni a könyvet, vissza akartam menni az első oldalakra, hogy megint legyen egy olyan érzésem, hogy „van még hétszáz oldal” és ez akkor olyan, de olyan soknak tűnt és csak belemerülni ebbe a világba és csak olvasni és olvasni…

Milyen érdekes, hogy ezen a képen, pont mindenki rajta van, akit szeretek.  (Danyt a 3. évadra szerettem meg)
Szerintem manapság ez a legismertebb regény, de nem csak a tévésorozatnak köszönhetően. Na persze annak is, részben. (Hiszen az majdnem olyan jó, mint a könyv.) Viszont Martin könyvének érdekessége, hogy rengeteg korosztályt megmozgat, mert nem csak egy szimpla történelmi lovagregény. Van benne politika, cselszövés, harc és vér, romantika és sok-sok fantázia. Tehát a könyv igazából mindenkinek ajánlható, aki nem ijed meg egy kis vértől… csak ne ijedjetek meg attól a rengeteg laptól! Hihetetlen élményt hagynátok ki. :)

Amit nagyon szerettem benne: A karakterek kidolgozását, mert mindig meglepnek, de amúgy... mindent.

Ami kívánnivalót hagy maga után: Ha nagyon bele akarok kötni, akkor a számomra nem szimpatikus szereplők túlzottan (tehát kicsit hosszabban) megírt fejezeteit. De ebből nem volt sok.                                                                                    
                                                                        
Kedvenc karakterek: Tyrion, Arya, Jon

Borító: Egyszerű, de igazán illik a történethez. 

Pontozás: 5/5* - Hol a következő rész? 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése