2013. július 20.

Philip Pullman: Északi fény

A film plakátja
A történettel való megismerkedésem úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt megnéztem Az arany iránytű című filmet. A film nem hagyott mély benyomást, de mégis volt benne valami, amitől azt mondhattam, hogy tényleg nem rossz film. Tetszett, főleg a történet miatt. Mint később kiderült, a film alapja egy könyvsorozat, Az Úr sötét anyagai, amit Philip Pullman írt. Az íróhoz korábban már volt szerencsém pár kisebb novellája és egy másik sorozata által (lábjegyzet: aki imádja a „gyerek horrort”, annak szívből javaslom, A tökéletes óramű, avagy mindenki működésre kész című kisregényét…), de ezek közül egyik sem győzött meg annyira, hogy ezt a sorozatát is rögvest kézbe vegyem. Most mégis így tettem, de egyáltalán nem bántam meg. Miért is?


Ritka alkalom, amikor az ember lánya egy olyan könyvet olvas, ami egy ennyire jól felépített világban játszódik. Nem is kell messzire mennünk, hiszen a legjobb példa rá a Harry Potter, a Gyűrűk Ura vagy a Tűz és Jég dala sorozat. Persze ezek közt nincs sok hasonlóság, csak annyi, hogy adott egy fantasy világ, ami vagy a mi világunkhoz kapcsolódik, mint urban fantasy, lásd a Harry Potter, vagy egy teljesen fiktív, képzelt világban játszódik, mint a másik kettő fent említett sorozat. Philip Pullman regénysorozata egy kicsit mind kettő, mégis más. A történet egy párhuzamos világban játszódik, ami olyan, mint a Föld, csak minden emberi lény lelkének egy része egy állat alakjában testesül meg, egy daimónéban. Lyra, a főhősnő pontosan ebben a világban él. A kislány a mindennapjait egy Oxfordi kollégiumban tölti, tudósokkal és a városi gyerekekkel együtt, akikkel a legfőbb szórakozása, hogy a gyiptusok (azaz a kereskedő családok) hajóit elsüllyessze, vagy a téglavetők gyerekeit dobálják meg agyaggal. Lyra és barátai számára legalábbis ezek a dolgok jelentették a mindennapi kalandot, ameddig futótűzként nem kezdett terjedni az a hír, hogy gyerekeket rabolnak el az Átkosok. Lyra persze ezt a pletykát nem veszi komolyan egészen addig, amíg Roger, a barátja is áldozatul nem esik Átkosoknak és Lyra megesküszik, hogy mindenkép megkeresi Rogert egy aranyiránytű, egy páncélos medve és a daimónja, Pantalalimon segítségével.

A történet tehát ez volt, röviden. A legnagyobb pozitív élményt számomra a világ jelentette a daimónokkal, panserbjornökkel (páncélos medvékkel), és a boszorkányokkal, de a cselekményszálban és a karakterekben sem csalódhattunk. Lyrat, a főszereplőt nagyon megkedveltem, tizenegy éves kora ellenére nagyon bátor, ügyes és roppantul találékony. A legjobban az tetszett benne, hogy nem nyafogott (!), ami igen ritka, hiszen sok más könyvben sokszor azért nem jön át a teljes történet, mert a főhősnő egy szörnyen idegesítő, hisztis p… helyett karakter. Mrs. Coulter jelleme is nagyon kidolgozott, tipikus fő gonosz, akiről már mindenki tudja a regény elején, hogy a rossz oldalon áll, pedig a főhős még mindig bízik benne és az olvasó már azon aggódik, hogy mikor veszi észre magát főszereplőnk. Szerencsére Lyra időben rájön, hogy Mrs. Coulter nem az, akinek mondja magát… én magam pedig, amitől a legjobban paráztam Mrs. Coulter karakterétől, az a majma. Gondolom, aki látta a filmet, azok mind emlékeznek arra az aranyszínű dögre.

További szereplők, akik említésre érdemesek, az Iorek, a száműzött medve, aki ahhoz képest, hogy csak egy „jegesmedve”, nagyon érdekes szereplő volt, és Lord Asriel, akiről jelenleg nem tudom, hogy mit gondoljak. Nem szerepelt sokat, de tekintettel arra, ami a regény végén történt - még egy függővég, de jó - hát… meglepett. Annyi biztos.

Lyra a filmben a daimónjával
Ha valakit nem győzne meg a világfelépítés és a szereplők sokszínűsége, még mindig ott van az izgalmas cselekmény és a Por rejtélye. Bár mondhatjuk, hogy a történet kicsit lassabban indult, de az író nagyon hamar belejött, és a regény cselekménye egy idő után nagyon izgalmassá, fordulatossá vált, ráadásául nem volt hiány meglepetésekben.  Valamint az sem utolsó szempont, hogy hiába láttam a filmet korábban - amiért a főbb szereplőket már a filmbeli karakterekként képzeltem el - és ami miatt még a film fontosabb mozzanataira is emlékeztem, a könyv maga még így is egy élmény volt. Talán még odáig is elmegyek, hogy bevalljam… ez a könyv volt a 2013-as év egyik legkellemesebb csalódása. :)

Amit nagyon szerettem benne: világfelépítését, a daimónokat és a fordulatokat.

Ami kívánnivalót hagy maga után: A fülszövegben miért volt Will említve, ha nem is szerepel benne? Plusz, mivel nem értek a meta/kvantum és egyéb fizikához, ezért szerintem el lehetett volna jobban is magyarázni, mi is az a Por. Nem arra gondolok, ami az ágyad alatt van. :)   
Kedvenc karakter: Lyra, Iorek Byrnison

Borító: 5/5

Pontozás: 5/5 - Új kedvenc sorozat. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése